Prológus

Chapter 00.

„ Eljön majd az én időm, mikor mindenki engem néz, s hisz bennem.”

Volt egy álmom, amit mindenáron meg akartam valósítani. Volt egy életem, amit egy másikért nem adtam volna. Volt valamim, ott bent, a csontjaim burkában, ami éltet nyújtott gyönge testemnek. Az a szerv, az a lélek, ami bennem volt mind addig, míg az meg nem szűnt dobogni. De a betegségek, a fájdalmak mind ráterhelődtek s rohamokban találtak kiutat. Pánik és egyéb roham, ami ha nem múlt volna, meghalhattam volna… Volt egy családom, akik izgatottan várták születésem. Információkat követeltek, hogy egészséges leszek e. Az voltam. De most, hogy kialakult a valódi bajom, bánatom elhagytak, nem hittek bennem. Hagyták, hogy az utcán kóboroljak, mint egy kidobott állat s nem törődtek azzal, hogy ez nekem mennyire fáj. Nem akadályozták meg, hogy ne bántsam magam, hogy ne uralkodjon felettem az a bosszús, sötét énem, ami ha kell, rosszra irányít. De még is volt valaki, aki nem ítélt el, aki szeretett teljes szívéből s kiállt mellettem a jóban, s rosszban. A lány, aki elvarázsolt, s új reményt adott elfáradt lelkemnek… Még is titokban ott volt Ő, az a nő, aki egy életet adott nekem, ki anyaként gondozott régen. Visszatért, megsajnált, eszébe jutottam. Mikor sírtam Ő velem sírt, mikor nevettem Ő velem nevetett. Mert titkon még is szeretett.